Mondanom kell valamit. Ha úgy tűnik majd, hogy fizetett pr-cikket olvasol, tévedsz. Nem fizetett. Proof reading sem volt, ezt most csak úgy kilövöm az éterbe.

Minden szentnek maga felé lóg ki a lóláb, holott én csak tisztába szeretnék tenni néhány dolgot. Ennyi a cél, se több.

Van ugye az ún. elektromos izomstimuláció alapjaira ültetett edzésmódszer, ami itthon legelterjedtebb és legkulturáltabb formájában speedfitness néven fut. Na. Nyilván nem szándékozom belőle titkot csinálni, én magam is foglalkozom vele. Régebben azt hittem, külön nem fogok írni róla, most viszont azt hiszem, eljött az ideje.

Nagy a hype, nagy a hype, a sok bába közt meg elvész a fürdővízzel kiöntött gyerek. Celebek jönnek, szponzorált sportolók mennek, dübörög a marketinggépezet, íródnak a cikkek, fafülegombaként nőnek a stúdiók, jaj de jó.

A módszer bírálói igyekeznek terjeszteni az ellenpropagandát, természetes jelleggel. Ez egyébként így is van rendjén. A mobil is milyen unalmas újítás lett volna, ha annak idején nem riogatnak agyrákkal, nem?

A vezetés közbeni telefonálásnak és sms-ezésnek persze megvan a maga veszélye, de elég ostobának kell lenni ahhoz, hogy a végfelhasználó a technológiát tegye felelőssé, ha végül miatta karambolozik. Lassan írom, hogy mindenki értse: ilyen veszélyei a speedfitness-nek is vannak – ilyenek, és nem másmilyenek.

A speedfitness nem funsport. Nem kikapcsolódásra, nem is a lélek feltöltésére való. Ki merem jelenteni, hogy még csak nem is élvezetes. Azt azonban ne feledjük, hogy nem is ilyen célból született. Ha a mobilos példa mentén akarom továbbszőni a gondolatot, akkor azt kell mondanom, a telefonon sem kérjük számon, amiért nem szolgál egy borozgatással egybekötött meghitt baráti beszélgetés illúziójával. Miért? Mert mint mondtam, egyszerűen nem arra való. Sok esetben mégis összeköt két embert, még olyankor is, amikor ők legkevésbé sem üzleti célból beszélgetnek. Sokszor egyszerűen nincs más lehetőség. Ugyanakkor gyors, közvetlen, hatékony. Az emberek életének részévé vált. Mi sem bizonyítja jobban, már adóztatják is.

Na pont ilyen a speedfitness. Nem, ezt nem adóztatják külön. Viszont mindenki arra használja, amire akarja. Ha gyorsan akar látványos eredményeket elérni vele, eléri vele. Ha kiegészítésként használja, elégedetten használja. Ha nincs több ideje saját magára, szomorú, de legalább csinál valamit. Törődik magával, és igenis tesz az egészségéért. Fogy, izmosodik, formálódik. Arra hivatkozni, hogy a buta gazdagok lehúzása, sőt mi több, eleve gonosztól való, nos, elég otromba megközelítés. A legújabb technológiák sosem voltak olcsón hozzáférhetők. Annak idején a mobil sem. A hibrid autók vásárlóit is hibás megközelítés lenne azzal támadni, hogy jó nagy fasz vagy, ennyi pénzből én két autót veszek. Sőt, hármat. Azt fogja mondani, vegyél, én boldog vagyok így ezzel az eggyel is.

(Egyébként amellett, hogy nem olcsó, a speedfitness egyetlen valódi hibájaként azt látom, hogy "lustává" teheti azt, aki erre hajlamos: amennyiben megfelelő táplálkozás mellett használod heti két alkalommal, olyan eredményeket érhetsz el vele, amivel tökéletesen elégedett leszel, így megtörténhet, hogy hosszútávon elkényelmesít, felmentve az alól, hogy mást is csinálj. Mondjuk ez legyen a legnagyobb probléma, nem?)

Folytathatnám, fejtetőig süllyedhetnék a részletekbe, de nem teszem. Nem szükséges. Ha ugyanis egy termék vagy szolgáltatás helyesen reflektál adott vásárlói igényre, akkor egész egyszerűen kár számonkérni rajta a más irányú kérdésekre adott válasz elmaradását. A "felejtsétek el az elektromos lófaszt, és irány a konditerem" típusú felvetések jogosak lehetnének, ha a konditerem megfelelő válasszal szolgálna például az időhatékonysággal, ízületkíméléssel és intim környezettel kapcsolatban támasztott elvárásokra. Mégsem kéri rajta számon senki ezek hiányát. Más célt szolgál. Ahogy más célt szolgál a futás, a jóga, a body art, az úszás, a spinning, a pilates, a hegyikerékpározás (vagy az országúti), a triatlon, a duatlon, a biatlon, bármely labdajáték, csapatsport, sakk, póker, darts, akármi más.

Kár lenne hülyének nézni az embereket, egyáltalán nem csodatételről van itt szó. Nem passzív szereplő a felhasználó, igen aktív izommunkával a maximális pulzus körülbelül 70%-án történik a teljes testes edzés, amelynek intenzitása nem mellesleg abszolút személyre szabható. És itt jönne az összes többi információ, amit bármely speedfitness stúdió honlapján megtalálsz. Ezt is csak azért emeltem ki, mert néha-néha mosolyogva olvasok olyanokat, hogy a speedfitness módszerénél háttérbe szorul a keringés, azaz a szív- és érrendszer fontosságát nem kezeli kellő súllyal. Ja. Ez pont ugyanannyira igaz, mint a saját testsúllyal végzett vagy rövid pihenőidőkkel operáló konditermi edzéseknél. Azaz semennyire. Semennyire nem szorítja háttérbe, de nyilvánvalóan hasznos, ha az ember végez mellette egyéb aerob típusú testmozgást. Ahogy a kondizás mellett is. Ugyanakkor nem győzzük elégszer hangsúlyozni a szabályos és kontrollált légzés fontosságát sem. Láttál már vendéget igazán intenzív speedfitness edzést követően?

Újabb aspektusa a kérdéskörnek a visszatérő vendégek részaránya. Mert a próbaedzés, sőt akár még az első bérlet is lehetne puszta átverés/lehúzás, de a második-harmadik már valami egészen mást feltételez. Mégpedig azt, hogy a dolog nagy százalékban a vendégek megelégedésére működik, érzik és látják az eredményeket, boldogok, kitartóak és céltudatosak.

Igazságtalan lenne azonban elhallgatni, hogy vannak – igaz, csak igen alacsony arányban –, akiknél a speedfitness sem működik, vagy legalábbis nem olyan mértékben, ahogyan elvárnánk. Náluk sokszor hormonális szinten keresendő a probléma, erre pedig sajnos a speedfitness sem szolgál adekvát válasszal. Ha változókori hormonális ingadozás következtében történik vizesedés, vagy adott esetben pajzsmirigyprobléma áll a háttérben, a speedfitness sem fog gyors és szemmel látható változásokat okozni.

Ugyanez a helyzet a nagy félreértőkkel. Akik azt hiszik, semmit nem kell tenniük, majd magától megtörténik a csoda. Akik tudatosan vagy tudatalatt, de helytelen életmódjukkal, rossz táplálkozási szokásaikhoz való feltétlen ragaszkodásukkal egész egyszerűen ellene dolgoznak az eredményeknek. Sőt, akik kipipálva látják a mérleg egyik oldalát, félreértik a módszer lényegét, és azt hiszik, hogy heti két speedfitness edzés még többet enged meg nekik. Az ilyen, jellemzően hozzáállásbeli faktorral mi magunk sem tudunk mit kezdeni. Tudjuk, mennyibe kerül a bérlet, és azt akarjuk megadni a vendég pénzéért, amiért odajött hozzánk. Sokszor az előző posztok valamelyikében említett nyugati orvoslás szindróma rajzolódik ki előttünk: a páciens csak várja, hogy meggyógyítsák, de önmaga tenni érte legfeljebb annyit hajlandó, hogy eljön hozzánk. És ha hiszitek, ha nem, sokszor még edzés alatt sem mutat együttműködési hajlandóságot. Gyerekek, ez nem egy arctisztító kezelés!  Nem becelofánozás, nem vákuum, nem zsírleszívás! Itt nektek is maximálisan bele kell tenni magatokat abba a heti 2x20 percbe! És igenis oda kell figyelni a táplálkozásotokra!

Izomláz. Káros vagy nem káros, jelentkezik vagy nem jelentkezik. Egyértelműen függ az edzés intenzitásától, az izmok terheléshez való hozzászokottságától, sőt egyénileg igen nagy mértékben a hajlamtól is. Valakinek csak az első néhány alkalomig jön elő, addig, amíg a korábban nem igazán megdolgoztatott mélyizomzat fel nem veszi a lépést. Parasztvakítás arra játszani, hogy a próbaedzés után mozgásképtelenségig besavasodott állapotba kerüljön a vendég, bár az is tény, hogy a kevésbé testtudatosak közül sokan csak ilyenkor ismerik fel anatómiájuk izmok formálta csodálatos rendszerét. Az izomláz sokszor nem elkerülhető, de általánosságban megállapítható, hogy néhány alkalom után intenzitása jelentős mértékben alábbhagy. A bekezdés margóján természetesen meg kell jegyezni, az edzők nagy része igenis tisztában van a savasodás izomregenerálódásban betöltött gátló hatásával, ezért önálló célként soha nem is fogalmazódhat meg.

Na eddig és nem tovább. Én többet a speedfitness-ről beszélni nem fogok, kommentelők, lécci kíméljetek.

Saját edzéstervembe természetesen beépítettem, mert nem lenne időm, és nem is szívesen mennék hetente háromszor órák hosszára konditerembe. Más kérdés, hogy pl. ízületeim sem örömükben ugrálnának. Alapozó időszakom most zárult, viszonylag speciális táplálkozással, de inkább csak kellő odafigyeléssel az elmúlt 5 hónap alatt nagy mértékű szálkásodás mellett 7 kg-ot izmosodtam funkcionálisan tökéletesen vezérelhető és szófogadó rostokkal (hallottam ugyanis olyat, hogy mivel a speedfitness-szel nincs meg az agy-izom pályák kellően tudatos kiépítése, így az nem is, vagy csak korlátozott mértékben hasznosuló izomrostokat eredményez – muhaha: ahogy mondani szokták, hülyével azért ne vitatkozz, mert távolról úgy tűnhet, mindketten azok vagytok).

A speedfitness számomra tökéletes kiegészítése a heti három 10-15 km-es futásnak, három medencés sessionnek (alapozáskor klasszikus, az állóképességet növelő úszóedzések, mostantól levegővisszatartás, azaz speciálisabb apnea), száraz apneának (dry static tables, apnea walking), lépcsőzésnek és természetesen a mostantól egyre gyakoribb jógának, nyújtásnak - vagy ha úgy tetszik, stretchingnek.

Mielőtt visszatérek a szabadtüdőzés megszokott kerékvágásába, és a bejegyzés megírásáért átteszem a pénzt egyik zsebemből a másikba, még valami: az úszók, kajak-kenusok, atléták és kézilabdások (sorolhatnám) nem épp sznob pasasok és picsák, de semmiképp nem olyanok, akiknek edzői a versenyzők mérhetetlen lustaságának ismeretében emelik be a speedfitness-t a londoni olimpiára való felkészülés programjába... Természetesen nem kell sorban állva tolongani speedfitness-re. Mindenki mozogjon csak azt, amit szeret. Ha valaki ezt szereti, fogadd el, és hagyd meg neki. Ámen.

Na majd írok. Bízom benne, még idén.